Manapság különösen hajlamosak vagyunk arra, hogy ne becsüljük meg a dolgokat magunk körül.

És most nem csak a tárgyakra és a kapcsolatokra gondolok, ami talán már mindenki számára evidens… sajnos. Én most azokra a tapasztalásokra is gondolok, amit anyáink és nagyanyáink hagytak ránk és rájuk is az őseik hagyták. Mert sok olyan dolgot tudunk vagy kéne tudnunk, ami természetes módon segíthetné a mindennapjainkat és családunk nyugalmát, egészségét. De sajnos hajlamosak vagyunk ezeket az ősi recepteket és hagyományokat nem megbecsülni, sőt leggyakrabban el is felejtjük őket. Inkább folyton rohanunk, bekapunk egy pirulát ami gyorsan hat, megvesszük a kémiai tisztítószereket, olyan ételeket fogyasztunk, melyek tele vannak mérgekkel, de cserébe gyorsan elkészíthetők.

És mindezt miért? Mert sietünk. Mert nem becsüljük a ránk hagyott tudást. Mert a napi túlélés a cél, nem a hosszú távú gondolkodás.

Pedig érdemes lenne elgondolkoznunk azon, hogy azok az ősi receptek, amik már több száz vagy több ezer évvel ez előtt is működtek, talán ma is működnek. A segítségükkel számos betegséget vagy rossz állapotot elkerülhetnénk, jobban érezhetnénk magunkat, miközben megőriznénk a hagyományokat, amiket a mi utódainknak is átadhatnánk.

Számomra az illóolajok használata a mindennapokban egy ilyen hagyományőrzés és egyben tanulási folyamat, amivel utat nyitok magamban egy egészségesebb és kiegyensúlyozottabb élet felé. Amit szeretnék majd tovább adni és ezzel sokak életén javítani.

Az esszenciális olajok eredete azonban sokkal régebbre nyúlik vissza, mint azt el tudnánk képzelni és maga a gyógyszeripar is a növények ismeretéből fejlődött ki. Mely számomra azt bizonyítja, hogy a mai világban is maximálisan van létjogosultságuk.

Az ősi kultúrákban leginkább az egészség megőrzésére, a test díszítésére és vallási célokra használták az illóolajokat. Az ősi Egyiptomiak voltak az elsők i.e. 4500 körül, akik a ma ismert aromaterápia „ősével” kezdtek foglalkozni. Az ő papjaik orvosok, vallási vezetők és illatszer gyártók voltak egy személyben, akiknek a mindennapjaik részét képezték az esszenciális olajok. Ebben az időben a gazdagok használták a cédrust, a koriandert, a tömjént, a borókát, a mirha és a rózsa esszenciális olajait. Az egyiptomi templomokban éjjel-nappal égtek az illatos növényekből készült füstölők, de ismerték már a kenőcsöket és a gyantákat is.  A füstölők megtisztították a lelket és segítettek elmélyülni a meditáció folyamán. A cédrust, a borókát és a kakukkfüvet a gonosz szellemek elűzésére használták. Az ókori egyiptomiak a halottaik bebalzsamozásához is növényi aromákat használtak. Az eltávolított belső szervek helyére balzsamos aromákkal átitatott növényeket tömtek. A gazdag családok halottai előkészítésére a mirhát és a cédrust használták. A szegények hozzátartozóinak balzsamozásakor a szantált és a kakukkfüvet alkalmazták. A szépítőszereik legfőbb alapanyagai is az aromás növények kivonatai voltak. Kleopátra állítólag a rózsaolajat használta igen nagy mennyiségben és mindig kellemes illat lengte körül.

Ugyanebben az időben Indiában alakult ki az ájurvédikus gyógyítás, melyben szintén nagy szerepük van az aromás növényeknek. A szantál például a Kámaszutrában is említést nyert, mint szerelmi élénkítő. Az Indiaiak még a mondáikba is beleszőtték a náluk termő növényeket. Kedvelték az édes illatokat, amiket szantálból, jázminból vagy rózsából állították elő. Ezeket a növényi kivonatokat testi-lelki megtisztulásra használták. A hindu menyasszonyok lábát pedig szentelt olajokkal dörzsölték be.

Az Egyiptomból Izraelbe vándorolt zsidók magukkal vitték az aromaterápia tudományát új hazájukba.

A Közel-Keleten, az ókorban Babilónia volt az illatos növények központi lelőhelye, ahol Egyiptommal ellentétben nem csak a gazdagok kiváltsága volt az illat esszenciák használata. Legtöbbször a testszag eltüntetésére használták az olajokat, kevésbé a gyógyításra.

Az ókori Kínában és Japánban is használták már vallási szertartásokon, temetéseken a füstölőket. A kínaiak jázminnal tisztelegtek az őseik előtt.  A romló egészségi állapotukra a fahéj, a gyömbér és a jázmin kivonatait használták.

Afrikában már az ősidőkben is kenőcsökkel és növényi kivonatokkal védekeztek az emberek az erős napsugárzás ellen és ezekkel tették selymessé a bőrüket. A házasságkötések előtt a vőlegényt és a menyasszony ruháját is illatos olajakkal itatták át.

Az ókori görögök is az egyiptomiaktól tanulták a növények felhasználását. Gyógyító erejüket nagyra becsülték, az illatszereknek pedig a görög mitológiában jutott igen nagy szerep. Az ókori görögök hite szerint a gyógynövények Isten ajándékai, ezért hitték, hogy bennük az istenek valamennyi tulajdonsága megtestesül. Ők voltak azok, akik már úgy gondolták, hogy ami a testet gyógyítja az a lélekre is jó hatással lehet. Észrevették, hogy a gyógynövényekből készült szerek hatékonyak az idegi feszültéségek esetén. Rendszeresen dörzsölték be a testüket illatos olajakkal és a halottaik mellé kis fiolákban temették el a kedvenc illataikat.

A rómaiak az ókori görögöktől hozták el az aromás növények tudását. Világhírű fürdőikben nagy szerepet kaptak az illóolajos is. A gőzfürdőkben rendszeresen használták a párához adva az illóolajokat, majd a fürdőt követő lazító masszázs alkalmával is használták őket. Nem csak a testüket kenték be a növények illatos olajaival, de a ruhájukat és az otthonaikat is illatosították velük.

De nem csak az ókorban volt nagy szerepük az esszenciális olajoknak, hanem a középkorban is egészen napjainkig. Hamarosan folytatjuk az utazást a középkortól a reneszánszon át, egészen a modern aromaterápiáig.

Bővebben itt olvashatsz a doTERRA esszenciális olajokról:
https://media.doterra.com/hu/hu/brochures/product-guide.pdf

Ha nagykereskedelmi áron szeretnél doTERRA esszenciális olajokhoz jutni, kattints ide:
https://www.mydoterra.com/aromaszeansz/#/joinAndSave

"hagyomány"